AKTUALITÁSOK

 

2016-06-28 Interjú Juhász Lászlóval – EB- „tour de France”

Juhász László, a VÁLASZ – Független Civilek Fehérvárért Egyesület elnöke is Franciaországba utazott, hogy közvetlen közelről követhesse a magyar labdarúgó- válogatott menetelését Európa legjobbjai között. Hétfő délután érkezett haza a kontinensviadalt 13. helyen záró válogatott, melyet a reptéren, majd a Hősök terén ünnepeltek a rajongók. László is hétfő este ért haza Fehérvárra. Kérdésemre elmesélte élményeit a nem mindennapi utazásról.

Csupa pozitív tapasztalatunk volt mind a négy EB-városban: Bordeaux-ban, Marseille-ben, Lyon-ban és Toulouse-ban is. Zömében angol, lengyel, svéd, portugál, izlandi és osztrák szurkolókkal találkoztunk, de rivalizálás helyett közös éneklés, egymás csapatdalainak éneklése és örömködés jellemezte ezeket az alkalmakat. Egymás országait éltettük, frenetikus volt a hangulat.

És a közbiztonság?

A sok ijesztő hírre is rácáfolt a valóság: mi semmi ilyesmibe nem futottunk bele, az állítólagos hatósági szigornak nyomát sem láttuk, sőt a hatóságot alig láttuk, noha egyes médiumok szerint veszélyzónában voltunk...

És a stadionokban?

A hazai viszonyokhoz képest érdekes és figyelemre méltó a stadionoknál a beléptetés. Nyugodtan be lehetett sétálni, bevinni bármit, nem volt az a rendkívüli biztonsági ellenőrzés, mint itthon.

Milyen érzés volt a lelátón ülni? Milyen érzés, amikor felcsendül a magyar Himnusz?

Fantasztikus volt, nehéz a megfelelő szavakat megtalálni, ezt csak ott lehetett igazán átérezni. Felemelő volt, egyenesen könnyfakasztó a Himnuszt ekkora tömeggel együtt énekelni…

Majd eljött a belgák elleni mérkőzés, Toulouse-ban. Milyen volt megélni szurkolóként, illetve játékos szemmel-szívvel?

A belgákról tudtuk, hogy jelenleg a világ egyik legjobbjai. A csoportelsőségünkkel együtt –ami óriási eredmény!– nem jártunk jól, hogy rögtön velük, ellenük kellett pályára lépnünk. A 4:0-s eredmény nem volt benne a meccsben, ezt utána belga szurkolókkal is megbeszéltük, hiszen 75 percig nyílt volt, mi is egyértelműen játékban voltunk. De az összképet nem rontotta az eredmény! Játékosként pedig, testközelből látni ugyancsak páratlan… A belga játékosokban félelmetes erő munkált, csodálatra méltó a technikai tudásuk, a gyorsaságuk. Azt gondolom, nem csupán a válogatott, de mi, szurkolók is emelt fővel távoztunk. De mostmár azt kívánom, nyerjenek a belgák!

Valóban emelt fővel jöttek haza a futballistáink, a Hősök terén úgy éljenezték őket, mint győzteseket.

Igen, a csapat erősségét bizonyítja az is, hogy akikkel a csoportmérkőzéseken döntetlent játszottak, most ott vannak a legjobb 8 között.

Rengeteg magyar szurkoló utazott ki. Helybeliekkel is találkoztál?

Mind a négy városban sok fehérvárival találkoztunk, ez is felemelő volt 2000 km távolságra otthonról… És számtalan felvidéki és székelyföldi rajongó volt jelen. Büszke vagyok rá, hogy ilyen sokan ott voltunk, és a szurkolásunkkal és a viselkedésünkkel is példát tudtunk mutatni, amivel kiváltottuk a többi nemzet tiszteletét. A belga meccs előtt például, amikor láttak minket magyar színekben, a házigazda franciák, és mások is elkezdték skandálni a „Ria-Ria-Hungáriát”, vagy a „Magyarország – Magyarország, hej, hej”-t.

Mennyire értesültetek arról, hogy itthonról hogyan szurkoltunk?

Nagy öröm volt látni, hogy mind Székesfehérváron, mind az ország és a határon túli magyarok körében egység kovácsolódott. Sajnálom, hogy nem lehetett ott mindenki, de mi úgy éreztük, és gondolom, maga a csapat is, mintha az egész nemzet ott lett volna a lelátón.

Köszönjük a beszámolót, és köszönjük a Fiúknak! Hajrá magyarok!


Vissza a nyitólapra


Juhász László köszöntője
Linkajánló

NYITÓLAP
ÖNKORMÁNYZATI MUNKÁNK
PROGRAMOK
DOKUMENTUMOK
LINKEK
KÉPGALÉRIÁK